Egyre inkább a politikai játszmák eszközévé vált. Ugyanebben az időszakban indult meg egy hatalmas népvándorlás, ami megrendítette a Római Birodalmat. A germánok észak, a hunok
pedig kelet felől nyomultak Európa belseje felé. A hunok eredetileg a
mai Mongólia területén hoztak létre államot, de a kínaiak sorozatos
támadásai, illetve új legelők szerzése végett tovább vonultak. Atilla fejedelemsége alatt birodalmuk központját a mai Magyarország, Duna – Tisza közötti részén alakították ki. A rettegett uralkodó, Atilla váratlan halála után a birodalom szétesett. A keleti népek sorozatos támadásait a hatalmas Római Birodalom is megsínylette. Nagy Constantinus császár már korábban kétközpontúvá tette a birodalmat, ami aztán 395-ben ketté is szakadt. Két új államszervezet jött létre:
Nyugatrómai Birodalom Róma központtalKeletrómai Birodalom, amit később Bizánci
Birodalomnak neveztek el. Székhelye, a Nagy Constantinus császár által
Kis-Ázsiában épített Constantinopolis, ami később Konstantinápoly, ma pedig Isztambul néven ismert.
Az ókori róma térképe
(1969): Adatok az anticoncipiensek történetéhez. Orvostörténeti Közlemények, 81-106. Szekeres, Cs. (2010): A gyermekek világa az antikvitásban. Klió,
Szécsi, J. (2018): Az abortusz az ókori zsidó-, római és a korai keresztény forrásokban 3. rész. Kaleidoscope, 9. 17. 440-449. Székely, M. (2015): Székely Melinda: Szegénység, gyermekszegénység az ókori Rómában. Szegedi Görög Füzetek, 89-98. [1] Appianos: Róma története I. 238. [2] Poseidippos (Stobaeus:Florilegium. 1855 77, 7. ) Ezt olvastad? A vízözön az egyetemes emberiség eredettörténetének része. Számtalan – egymástól időben és térben – eltérő kultúra mondáiban, hagyományaiban megjelenik, egyfajta
A gyerekek a ház körüli munkákban, az állatokra való vigyázásban, növények szedésében vagy a városi kézműves munkákban segítettek, sőt a lányok akár a család vér szerinti gyerekeinek felnevelésében is szerepet vállalhattak. A kitevés leggyakoribb helyei a hegyoldalak, az út menti szakaszok és az erdők voltak, másokat vízre tették egy kosárban, Róma városában pedig a Velabrum szennyvízcsatorna vagy a columna lactaria (tejjel, szoptatással kapcsolatos oszlop) voltak a kitevések ismert helyszínei. A Romulust és Remust szoptató nőstényfarkas. Az ikerpárt a Tiberis partján tették ki. (Forrás:)A római korról a források általában az elittel kapcsolatosak, azonban az arisztokrácia a népesség mindössze 0, 5–1%-át tette ki, és nagy számban éltek szegények a Birodalomban, akik körében magas volt a gyermekkitevések száma. Mivel sokan nem jutottak elegendő ételhez, a családok több éhező szájat már nem tudtak eltartani, és ezért fogamzásgátlási módszereket, esetleg abortuszt alkalmaztak, vagy kitették a gyermeket.
A legújabb kutatások szerint a Római Birodalom összeomlásában, sőt, még a kereszténység elterjedésében jelentős szerepe lehetett az éghajlatváltozásnak is. Ma sem tudjuk pontosan, mi okozta Róma vesztét. Alexander Demandt 1984-ben 210 különböző elméletet sorolt fel arról, hogy mi okozta az "ezeréves birodalom" bukását. Még ma is álló impozáns épületei, mérnöki csodái, minden más haderőnél nagyobb és erősebb hadserege mellett az egykor a lakott világ népességének nagyjából negyedét a fennhatósága alatt viszonylagos békében tudó Róma bukását a kortársak elképzelni sem tudták. A birodalom mégis összeomlott, és egyesek a nyugati rész "bukásának" dátumától számítják az ókor végét, a középkor kezdetét is. A bevett elmélet szerint külső támadások és belső feszültség együttesen okozta a császárság vesztét nyugaton, ám a koronavírus-járvány árnyékában bátran megkockáztatható az a felvetés, hogy a klímaváltozásnak és a járványoknak az ókorban világtörténelem-formáló jelentősége volt, melyre eddig a megérdemeltnél jóval kevesebb figyelmet fordítottunk.
- Az ókori római birodalom térkép
- A Római Birodalom könyve
- Az ókori róma térképe
Története
A római lakóház fontosabb helyiségei -
szemben a görög házakkal - mindig szimmetrikus elrendezésűek voltak. A bejárat
(fauces) tengelyében találjuk az átriumot, melyet Pompejiben befelé lejtő félnyereg
tetők vettek körbe. Az esővízet a középen kihagyott nyílás gyűjtötte össze és
vezette az átrium közepén elhelyezkedő vízmedencébe (impluvium). Az átrium körbefutó félnyeregtetőit sok esetben
csak a tetőzet túlfutó gerendavégei támasztották alá ("orvos háza"). Máshol a lefutó tető négy sarkát egy-egy oszlop támasztotta alá
("Ezüstlakodalom háza"). A nagyobb méretű átriumok ereszét oszlopsor
kísérte (Epidius Rufus háza). Az összes helyiségek az udvarra nyíltak. Két oldalt
lakószobák helyezkedtek el, az udvar két oldalsó végében egy-egy benyíló
(cubiculae) "T" formájúra bővítette a belső udvart. A ház fő helyisége, a "tablinum" a
bejárattal szemben helyezkedett el. Utóbbi a ház urának és feleségének
hálószobája volt, később fogadótér céljára építették: oszlopos teréből
széles átjárón lehetett a kertbe (hortus) jutni.
Kaleidoscope, 6. 1-11. Gradvohl, E. – Németh, Gy. (2019): Kitett gyermekek. Kharón, 34-39. Grüll, T. (2017): A Római Birodalom gazdasága. Gondolat Kiadó, Budapest, 13-339. Harris, W. V. (1982): The Theoretical Possibility of Extensive Infancticide in the Graeco-Roman World. 32. 114-116. Harris, W. (1994): Child-exposure in the Roman Empire. The Journal of Roman Studies, Vol. 84. 1-22. Hoffmann, Zs. (2009): Az antik nevelés. Iskolakultúra, Veszprém. 9-188. Mihók, S. (2019):: A szegények gondozása ("hadigondozás) az ókori Hellászban és a Római Birodalomban. Hadtudományi Szemle, 12. 113-134. Németh, Gy. (2001): Születésszabályozás az ókori görögöknél. Orvostörténeti Közlemények, 125-134. Nichols, M. (2008): Did Ancient Romans Love Their Children? Infancticide in Ancient Rome. Thesis. 1-26. Nótári, T. (2004): A gyermekkitevés joga az ókori Rómában. Jogelméleti Szemle,
Pető, M. (1982): A népességnövekedés szabályozása az ókorban. Orvostörténeti Közlemények, 131-139. Seregély, Gy. – Szentgyörgyi I.
Anatole France Thaisz megtérését gúnyos, bölcs mosolyával meséli el úgy, ahogy ő látja: a késői kor kételkedő tekintetével. A nagy író, a szépség szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad. Európa Könyvkiadó, 1962
Nemere István - Őrültek a trónon
Nem csak okos, tehetséges emberek kerültek a legfőbb méltóságra, a sors számos őrült uralkodót emelt trónra. Tiberius, Caligula, Claudius, Néró, Őrült Johanna, V. Károly, Don Carlos, Rettegett Iván, II. Habsburg Rudolf, II. Lajos bajor király, mind ilyenek voltak. Olyan részleteket tudhat meg az olvasó az őrült uralkodók életéből, ami nem csak érdekes, sokkal inkább tanulságos is lehet. Kovai Lőrinc - Halhatatlanok hegyén
"Szívesen emlékezem arra, hogy valaha történelmet tanítottam, s bizonyos értelemben azt teszem ma is, hiszen meseregényeimmel az a célom, hogy olvasóim megismerjék és megszeressék az elmúlt idők emlékezetes, nagy egyéniségeit. Mit nevezek én meseregénynek? Ez az általam előszeretettel művelt forma a népi hősökről szóló szájhagyományozott mondák, legendák továbbfejlesztése a modern regényírás eszközeivel.
Az így előállt homlokzati
architektúra az úgynevezett "Colosseum-motívum" (39. ábra), melyet ettől az időtől
fogva az építészetben folyamatosan használtak. Igen jellemző a római építészet szemléletére,
hogy a fél oszlopokból és egyenes gerendákból álló építészeti elemek a terhek
viselésében nem vettek részt: feladatuk csupán a dekorálás volt. Csupán látszatát
adták a hagyományos architektúrának, azaz "szerepet játszottak". Mögöttük a természetes, vulkánikus kötőanyaggal készült betonboltozatok és
betonpillérek viselté az igazi terheket. Ez a féle szerkesztésmód az antik római
építészet teljes történetét végigkísérte. Az elkövetkező időkben az egymást követő
császárok sorra építették fel fórumaikat (40. ábra). Pompeji fórumához képest a méretek természetesen erőteljesen nőttek: a fórum
rendeltetése azonban - legalább is részben - megmaradt. A római császári fórumok
mindegyikét magas kőfal választotta el az őket körülvevő városrésztől. A
kőfalnak természetesen gyakorlati szerepe is volt: a gyakori tűzvészektől óvta a
becses építészeti együtteseket.
Mintha maga a szerző is tudta volna, hogy az Augustus lesz a hattyúdala, papírra vetette benne mindazt, amit a világról, az életről, a művészetről és a politikáról gondolt. Így született meg minden idők egyik legvarázslatosabb történelmi regénye. Nagybátyja, Julius Caesar brutális meggyilkolása után Octavius, a félénk és tanulni vágyó tizenkilenc éves ifjú hirtelen rádöbben, hogy ő a mérhetetlen római hatalom örököse. Az a sors vár rá, hogy ádáz pártcsatározások, véres háborúk és családi viszályok közepette átalakítsa a birodalmat, és a nyugati világ legnagyobb uralkodójává váljon: Caesar Augustusszá, az első római császárrá. John Williams levelekből, naplórészletekből és feljegyzésekből álló, gyönyörűen komponált regényét olvasva az az érzésünk, hogy ott sétálunk az ókori Róma utcáin, a Forumon, és izgulunk egy-egy több nézőpontból bemutatott ármány kimenetelén, költőkkel, politikusokkal és széplányokkal járunk lakomákra, ámulattal figyeljük, hogyan befolyásolja a szerelmet, a barátságot, a családi kapcsolatokat a politika, a mindenek elé helyezett, kíméletlen államérdek.