Magyarul
- Magyarul
- A haz amit jack epitett teljes film magyarul
- A ház, amit Jack épített (2018) teljes film magyarul online - Mozicsillag
- Streaming
- A ház amit jack épített indavideo
- Sur imdb imdb
- Ház amit jack épített teljes film
- A haz amit jack epitett
- A ház amit jack épített videa
- A ház amit jack épített teljes film festival
- The House That Jack Built (2018) (A ház, amit Jack épített) - CINEGORE
- Lars von Trier újabb Antikrisztusa / Lars von Trier: A ház, amit Jack épített / PRAE.HU - a művészeti portál
Megérzed a film hosszát (152 perces), de fenntartja az érdeklődésedet – habár biztos lesz egy-két ember, akik 5-10 perc után kimennek a moziból vagy kinyomják otthon a filmet. S ezen a ponton azt kell hogy mondjam – miközben a rendező egyik fele elrévedő tekintettel, mosolyogva mesél a gyilkosságairól mintha műalkotások lennének, s a másik fele kiábrándult értelmiségiként hurrogja le próbálkozásait – hogy Triernek abba kell hagynia. Ha már szószerinti Bowie-referenciákkal, a saját filmjeiből vett képkockák montázsával, és könnyen azonosítható szimbolikus figurákkal, meg az – ó te jó ég – mennyire elnyújtott és túlmagyarázott epilógussal támad, akkor tényleg hagyja abba. (Egyébként ezzel meglepett. Ezzel tényleg tud még provokálni. ) Nem azért, mert a Jack rossz film volna, hanem azért, mert szép búcsúja lenne. Összefoglalja a hosszú és termékeny karrierjét, az új nézőket arra ösztökéli, hogy merjék megnézni a régebbi filmjeit (van mit). És ő is azt mondta, hogy talán ez lesz az utolsó.
Trier a Hullámtöréstől a Jackig szinte kivétel nélkül női főhősökkel dolgozott, velük kellett azonosulnia a nézőnek, amit interjúkban azzal magyarázott az alkotó, hogy mindig is inkább a nőket tudta megérteni, beléjük transzformálta át depresszióját. Azonban a legújabb filmben nem véletlenül egy kvázi művész, egy sérült személyiségű férfi a főszereplő, aki főleg nőket gyilkol, nem tud szabadulni a függőségétől, melynek egyik fő oka a stabil, felépített ház vagy más szóval az otthon hiánya. Mint Lars von Trier is többször megvallotta, súlyos depresszióval és fóbiákkal küzd, melyek meggátolják őt nemcsak a külföldre utazásban, hanem sokszor a forgatásban, az alkotásban is. Ezért Trier az alkoholhoz fordult, mely segített neki legyőzni a szorongást, és ideiglenesen olyan állapotba tudta hozni magát ezzel a tudatmódosító szerrel, melynek köszönhetően el tudta készíteni filmjeit, jóllehet, a forgatásokon sokszor gyötörte a főszerepeket eljátszó színésznőit. A rendező depresszióját pedig többek között az említett családi problémájával hozta a összefüggésbe: későn ismerte meg valódi apját, mert édesanyja eltitkolta előle, és mikor találkozott is vele, nem sült el túl jól a találkozó (az igazi apa szemtől szemben kvázi megtagadta Triert).
A botrányairól és polgárpukkasztó filmjeiről ismert dán rendező, Lars von Trier újabb, sokakat megbotránkoztató alkotással állt elő A ház, amit Jack épített címmel. Azonban, ahogy A nimfomániásra, úgy az új Trier-mozira is igaz, hogy a taszító felszín alatt egy igen jól felépített privát pokol rejtőzik. Veszélyes vizekre evez az író vagy rendező, aki olyan történetet alkot meg, melyben a befogadónak nem egy pozitív hőssel, hanem egy gyilkossal kell azonosulnia. Dosztojevszkij a Bűn és bűnhődésben vagy Alfred Hitchcock a Psychóban lelki traumákkal, pszichológiai magyarázatokkal és pozitív gondolatokkal enyhített az olvasóra vagy nézőre nehezedő terhen. Bret Easton Ellis már nem volt ilyen kegyes hozzánk az Amerikai pszichóban, melyben Patrick Batemantől nem tudja magát eltávolítani az olvasó, minthogy végig az ő nézőpontjával és gondolataival kénytelen azonosulni. Ugyanilyen szörnyű és zseniális élmény az osztrák Gerald Kargltól az Angst és az amerikai John McNaughtontól a Henry – Egy sorozatgyilkos portréja, melyekben egy bomlott elméjű vagy kiégett sorozatgyilkos rémtetteit kell néznünk másfél órán keresztül.
A címszereplő látszólag szürke egér, egy huszadik nímand, akiről senki sem gondolná, hogy beteg elméjű, a gyilkolást művészetnek tekintő pszichopata (erre reflektál is a film rögtön az első jelenetben). A ház, amit Jack épített nem lineáris cselekményében, Lars von Triertől megszokott módon fejezetekre bontva ismerjük meg Jack rémtetteit, illetve a folyamatot, melynek során ügyetlen gyilkosból a Szofisztikált Művész nevű városi legendává válik. Közben pedig egy Verge nevű férfi és Jack beszélgetési, vitái hallatszódnak, ezek tulajdonképpen keretbe foglalják Trier művét, azt sejtetve, hogy a sorozatgyilkost talán már elfogták, és a vádlottak padján ül. Kérdés, hogy mennyire reális elvárás ez egy olyan közönyös és amorális világtól, mely a címszereplőt is kitermelte. Lars von Triertől senki ne várjon hagyományos horrorfilmet, erre már a kevert hangnemű előzetesek is figyelmeztettek. Ugyan a film nem olyan vidám és groteszk hangulatú mint a trailerek, sötétebb és filozofikusabb ezeknél. Ám annyi bizonyos, hogy Triernek szokás szerint nem volt elég a tradicionális slasherek műfajának teljes szétbombázása, nem volt elég, hogy főhősének egy pszichopata gyilkost tegyen meg, a legszörnyűbb jeleneteket direkt humorral tölti meg.
Együtt indulnak valahová, és a hosszúnak ígérkező úton Jack mesélni kezd az életéről. Elmúlt 12 évének öt történetét szeretné megosztani Verge-dzsel. Jack egy sorozatgyilkos. Több mint hatvan áldozatának öt általa kiválasztott, és tanulságosnak vélt történetét osztja meg velünk a film során, mellyel bemutatja, hogyan fejlődött, hogyan érte el művészetének csúcsát. Jack ugyanis nem egy egyszerű sorozatgyilkos, hanem saját véleménye szerint egy művész, mely kevert módon – olykor a gyilkosságokban valósul meg, olykor pedig a holttestek művészi elrendezésében, és a róluk készített fotókban. A gyilkosságokat olyan művészi aktusként mutatja be nekünk, ahogyan a jó bor készült, illetve olyan kényszerként, melynek nem tud ellenállni, és mivel erkölcsi megfontolások nem gátolják, soha nem is akart. A titokzatos, a néző számára a film végéig láthatatlan Verge mindvégig megkérdőjelezi Jack állításait, így kialakítva azt a filozofikus, erkölcsi tabukat döntögető, végtelenül érdekes párbeszédet, amely a film legjellemzőbb vonása.